Nagyon szeretem a nyári vizeket: a tavakat, amiben fürdeni lehet, a csobogó patakot táborban, a Dunát, amitől csak még ragyogóbb a nyári Budapest, és persze a csattogó-dörgő-villámló hatalmas viharokat, amik Kápolnásnyéken a legfélelmetesebbek és a leggyönyörűbbek.
Egyet nem szeretek: a napok-hetek óta borúsan, szomorúan, lankadatlanul csepegő esőt... Az időjárás sajnos nagyon befolyásol engem: ha kint hét ágra süt a nap, én is ragyogok, ha pedig sötét felhők borítják az eget... Akkor jobb, ha meg sem szólalok... De most már nem hagyom magam! Úgy döntöttem, hogy nyár van. Csak azért is. Punktum.
Csak félek, hogy ez az esőfelhőket nagyon nem hatja meg...;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése