2011. szeptember 30., péntek

Újraálmodott minták

   Ezzel a bejegyzéssel bemutatom nektek a Dióbolt alkotóműhely másik aktív alkotójának, édesapámnak (továbbiakban Papa) első Dióboltos kulcstartó-sorozatát. Papa a komolyabb barkácsolások mellett (a szobánkban a festőállványomon kívül minden bútort ő csinált...) régen is sokat faragott. Első "közös" műveink kis fa medálok voltak, még gimnazista koromban. Karácsonyra készítettük, ajándékba. Én rajzoltam meg, ő kifűrészelte, kifaragta. Kulcstartókat is jó pár éve farag, de a családban már rengeteg van, úgyhogy épp ideje nagyobb körben is elterjeszteni őket!
   Ezek most teljes egészében az ő tervei, és munkái, én csak rábólintok, hogy tetszik-e vagy sem, vagy kell-e még itt-ott alakítani. A két felső saját ötletből, az alsó három pedig a nyírbátori református templom ablakának mintája alapján készült.
   A sötétebbeket dióból, a világosabbat hársból faragta, mindegyik lenolajjal kezelt.










2011. szeptember 26., hétfő

Újabb (nagy) lépés

Hogy egyszerűbb legyen az élet, a Dióbolt blogon kizárólag a "cég" termékeiről, újításairól, stb. olvashattok majd bejegyzéseket. Minden más alkotásom, írásom és képem az új blogomon található.

TEHÁT:

Dióbolt blog: a Dióbolt alkotóműhely alkotóinak alkotásai... Egyfajta virtuális "vásáros asztalka", ahol a kínált portékák mellé személyes élményeket, benyomásokat is igyekszünk hozzáfűzni.

Jégmadár blog: minden más élmény, benyomás, alkotás, kizárólag tőlem.

Néhány korábbi, az új rendszerbe nem illő bejegyzést áthelyezek a másik blogra, innentől ott találjátok majd meg őket.

További jó nézelődést, olvasgatást!

2011. szeptember 24., szombat

Átalakítások...

Ahogy időm engedi, folyamatosan kísérletezni fogok a Dióbolt blogot olyanná alakítani, hogy számomra és számotokra is a lehető legérthetőbb, leghasználhatóbb, legjobb legyen. Mivel nem csak az eladásra szánt, sőt nem is csak a saját alkotásaimat mutatnám be, arra is fogok megoldást keresni, hogy ezek a felületek elkülönüljenek egymástól.
A pillanatnyilag legfontosabb változtatás, hogy a szokásos hétfői posztoló-napomat áthelyezem péntekre, de ennek leginkább az órarendem az oka...
További jó nézelődést, olvasgatást!

2011. szeptember 19., hétfő

Hagyományos, natúr

   Egy idő óta szinte csak gyöngyös, vagy valamilyen különleges dió ékszereket készítettem. Most úgy döntöttem, hogy egy sor hagyományosat is kiteszek a "vásáros-asztalkámra", mert tudom, hogy van, akinek ezek sokkal jobban tetszenek. Érthető is, mert a diók mintázata már önmagában is hihetetlenül dekoratív, alig győzöm csodálni... Amikor édesapám kezembe nyom egy újabb zacskó frissen felszelt diót, először csak szépen kiterítem az asztalomra és merengek felettük hosszú-hosszú percekig. Aztán szép lassan kezd bennem kialakulni, hogy melyik szelet vajon hogyan, milyen ékszerként mutatna a legjobban, melyik vonal mire hasonlít, hol érdemes a metszetet kifúrni... Így születnek meg a kis ékszereim.
   Most natúr, vagyis lakkozatlan sorozatot alkottam, -nekem így jobban tetszenek,- de fogok még lakkozottat is készíteni, mert annak is van egy különleges világa...

   És a sorozat (a fényképállvány szerepét egy taplógomba töltötte be):

Bőr hátú medálok

(elkelt)

Karikás medálok



Fülbevalók
750 HUF/pár
elkelt

elkelt



2011. szeptember 14., szerda

Erdő mélyén

A virágok királynője között is különleges ez a rózsa, úgy gondolom, hogy egyedül is megér egy külön bejegyzést.

Megrendelésre készült, és a leendő viselőjével együtt kerestünk hozzá megfelelő anyagot a kincsestáramból. Erről a zöld anyagról eddig nem tudtam, illetve biztosan szembejött már, de rózsa-szempontból nem foglalkoztam vele. Ám amint előbújt a zsák mélyéről, azt hiszem, azonnal beleszerettünk... Nem is lehetett mást megálmodni belőle, mint egy finom, elegáns alkalmi kiegészítőt! Mivel nehézselyem, féltem, hogy ilyen nagy méretben nem lesz jó a szirmok tartása, ezért a szokásos 6 helyett 8 szirmot vágtam ki, hogy szép, tömött legyen a virág. Nekem nagyon tetszik a végeredmény, szép és nemes lett, igazán illik a megrendelőjéhez!

A fantázianevet azt hiszem, nem kell magyarázni, a fényképek háttere is azt a hangulatot hivatott erősíteni, amit a textil szépségesenszép mély erdőzöld színe áraszt... (Mondtam már, hogy szerelmes vagyok a színekbe?...)

Erdő mélyén- kitűző és hajdísz




2011. szeptember 12., hétfő

Szeptemberi termés

Most már lassan lepotyog az idei dió, itt az ideje, hogy feléljem a tavalyi tartalékokat. Ezek a szeletkék már egy ideje ott lapultak kifúrva a dobozomban, türelmesen várakoztak, hátha egyszer lesz belőlük valami...

A három hasonló dióból egy komplett nyakéket szereltem össze. Ezeket a nem teljesen szabályos, asszimetrikus metszeteket már régóta pakolgatom ide-oda, de valahogy sohasem volt jó ötletem, hogy varázsoljak mutatós ékszert belőlük. Aztán egyszer eszembe jutott, hogy miért ne lehetne ezeket számkivetett darabkákat összefűzni? És így lett három "sántikáló" diószeletből egy gyönyörű, különleges nyakék.

Sántikáló
elkelt

A két medál már ismerős formájú, csak a változatosság kedvéért más gyöngyökkel díszítettem, hogy igazi, őszi hangulatúak legyenek.

Galagonya medál 
elkelt
(eleje)
(hátulja)

Almamag medál
elkelt


2011. szeptember 5., hétfő

Kopács Műhely

Többször láttam már hasonló, lapos drótékszereket, és mindig is nagyon tetszettek. Egyszer aztán valahol sikerült utána olvasnom a technikának, - ami igazán nem bonyolult,- és készítettem egy csigavonalas medált saját használatra. Azóta is az az egyik kedvenc medálom, mert fekete bőrszálon mindenhez megy, és mindig megdicsérik... A technikát közben félreraktam, mert jött sok más izgalmas dolog, de nem rég megtaláltam a megmaradt köteg drótot, és újra kedvet kaptam hozzá.
A Kopács Műhely az így készült ékszereim "márkaneve", kreatívan a készítési eljárásból ered: a puha, vastagabb ékszerdrótot a tervezett mintára hajlítjuk, és kalapáccsal óvatosan laposra verjük... Kicsi gyakorlatot, meg néhány eszközt azért igényel, de bátran meg lehet próbálkozni vele!

És a frissen készült medálok:
Pillangó

Violin

Sujtás
Forma