Hagyományos, natúr

   Egy idő óta szinte csak gyöngyös, vagy valamilyen különleges dió ékszereket készítettem. Most úgy döntöttem, hogy egy sor hagyományosat is kiteszek a "vásáros-asztalkámra", mert tudom, hogy van, akinek ezek sokkal jobban tetszenek. Érthető is, mert a diók mintázata már önmagában is hihetetlenül dekoratív, alig győzöm csodálni... Amikor édesapám kezembe nyom egy újabb zacskó frissen felszelt diót, először csak szépen kiterítem az asztalomra és merengek felettük hosszú-hosszú percekig. Aztán szép lassan kezd bennem kialakulni, hogy melyik szelet vajon hogyan, milyen ékszerként mutatna a legjobban, melyik vonal mire hasonlít, hol érdemes a metszetet kifúrni... Így születnek meg a kis ékszereim.

   Most natúr, vagyis lakkozatlan sorozatot alkottam, -nekem így jobban tetszenek,- de fogok még lakkozottat is készíteni, mert annak is van egy különleges világa...

   És a sorozat (a fényképállvány szerepét egy taplógomba töltötte be):

Bőr hátú medálok

(elkelt)

Karikás medálok

Fülbevalók

750 HUF/pár

elkelt

elkelt

Erdő mélyén

A virágok királynője között is különleges ez a rózsa, úgy gondolom, hogy egyedül is megér egy külön bejegyzést.

Megrendelésre készült, és a leendő viselőjével együtt kerestünk hozzá megfelelő anyagot a kincsestáramból. Erről a zöld anyagról eddig nem tudtam, illetve biztosan szembejött már, de rózsa-szempontból nem foglalkoztam vele. Ám amint előbújt a zsák mélyéről, azt hiszem, azonnal beleszerettünk... Nem is lehetett mást megálmodni belőle, mint egy finom, elegáns alkalmi kiegészítőt! Mivel nehézselyem, féltem, hogy ilyen nagy méretben nem lesz jó a szirmok tartása, ezért a szokásos 6 helyett 8 szirmot vágtam ki, hogy szép, tömött legyen a virág. Nekem nagyon tetszik a végeredmény, szép és nemes lett, igazán illik a megrendelőjéhez!

A fantázianevet azt hiszem, nem kell magyarázni, a fényképek háttere is azt a hangulatot hivatott erősíteni, amit a textil szépségesenszép mély erdőzöld színe áraszt... (Mondtam már, hogy szerelmes vagyok a színekbe?...)

Erdő mélyén- kitűző és hajdísz

Szeptemberi termés

Most már lassan lepotyog az idei dió, itt az ideje, hogy feléljem a tavalyi tartalékokat. Ezek a szeletkék már egy ideje ott lapultak kifúrva a dobozomban, türelmesen várakoztak, hátha egyszer lesz belőlük valami...

A három hasonló dióból egy komplett nyakéket szereltem össze. Ezeket a nem teljesen szabályos, asszimetrikus metszeteket már régóta pakolgatom ide-oda, de valahogy sohasem volt jó ötletem, hogy varázsoljak mutatós ékszert belőlük. Aztán egyszer eszembe jutott, hogy miért ne lehetne ezeket számkivetett darabkákat összefűzni? És így lett három "sántikáló" diószeletből egy gyönyörű, különleges nyakék.

Sántikáló

elkelt

A két medál már ismerős formájú, csak a változatosság kedvéért más gyöngyökkel díszítettem, hogy igazi, őszi hangulatúak legyenek.

Galagonya medál 
elkelt

(eleje)

(hátulja)

Almamag medál

elkelt

Kopács Műhely

Többször láttam már hasonló, lapos drótékszereket, és mindig is nagyon tetszettek. Egyszer aztán valahol sikerült utána olvasnom a technikának, - ami igazán nem bonyolult,- és készítettem egy csigavonalas medált saját használatra. Azóta is az az egyik kedvenc medálom, mert fekete bőrszálon mindenhez megy, és mindig megdicsérik... A technikát közben félreraktam, mert jött sok más izgalmas dolog, de nem rég megtaláltam a megmaradt köteg drótot, és újra kedvet kaptam hozzá.

A Kopács Műhely az így készült ékszereim "márkaneve", kreatívan a készítési eljárásból ered: a puha, vastagabb ékszerdrótot a tervezett mintára hajlítjuk, és kalapáccsal óvatosan laposra verjük... Kicsi gyakorlatot, meg néhány eszközt azért igényel, de bátran meg lehet próbálkozni vele!

És a frissen készült medálok:

Pillangó

Violin

Sujtás

Forma